Önkéntes voltam a nyugatiban

Párizs, 2015. november 13. Terrortámadás több helyszínen – 129 áldozat, 352 sérült. A legtöbb áldozatot a Bataclan koncertteremben végrehajtott vérengzés követelte, itt 89 ember életét oltották ki. Az egyik áldozat férje Antoine Leiris döbbenetes erejű levélben üzent felesége gyilkosainak. Hitet tett a félelem nélküli, szabad élet mellett.„Nem kapjátok meg a gyűlöletem” – üzente a terroristáknak.Ajánlom ezt a dokumentumgyűjteményt azoknak, akik nem csupán átérzik Antoine Leiris mély gyászát, de azonosulni tudnak félelmet nem ismerő, megrendítő üzenetével is.Ajánlom azoknak, akik hisznek a szolidaritásban, és az emberi méltóságban. Ajánlom mindazoknak, akik tudják, hogy Melvil, a 17 hónapos kisfiú meggyilkolt édesanyja nem azonos a gyilkosaival.Ajánlom mindazoknak, akik tudják, hogy az Európába érkező több százezres menekült tömeg nem azonos azokkal, akik elől menekülnek.Ajánlom azoknak az önkéntes segítőknek, akik 2015. nyarán-őszén egy emberként mozdultak meg, amikor a menekültek tömege segítségre szorult. Ajánlom azoknak, akik adományokkal, és rengeteg munkával hozzájárultak a menekültek ellátásához, informálásához, nehéz útjuk során szenvedéseik enyhítéséhez.Ajánlom azoknak is, akik lélekben velünk voltak, és azoknak is, akik csendesen, tétován szemlélték az eseményeket, félelmekkel, és bizonytalansággal küzdve.Ajánlom mindazoknak, akik hisznek a szabadságban, és hisznek a szeretet erejében. Melvil édesapjával együtt üzennünk kell nem csak a terroristáknak, de a gyűlölet és a kirekesztés eszméit hirdetőknek is: „Nem kapjátok meg a gyűlöletünket…”